Térkép - Pelotas

Pelotas egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban, a Lagoa Mirimet és a Lagoa dos Patost összekötő São Gonçalo csatorna bal partján. 2021-ben népességét főre becsülték, ezzel ugyanekkor az állam negyedik legnépesebb községe volt Porto Alegre, Caxias do Sul és Canoas után.

Területén indiánok éltek, de a fehér ember terjeszkedésének és háborúinak következtében kihaltak. A településhez köthető legelső írott okmány egy 1758-as adománylevél, melyben Bobadela (ma Boticas része) grófja Thomáz Luiz Osório ezredesnek földet adományozott a Lagoa dos Patos délnyugati partján. 1763-ban, a Rio Grande do Sul déli területeiért vívott spanyol–portugál összecsapások elől menekülő civilek telepedtek le Osório birtokán, majd az 1777-ben a spanyoloknak juttatott Colônia do Sacramentoból távozó portugál telepesek egy része is ide költözött.

1780-ban az aszály miatt Cearából idevándorolt José Pinto Martins charquedát alapított (szarvasmarha-mészárszék, ahol charquet, azaz pácolt, sózott, szárított húst állítanak elő); később további charquedák is létrejöttek, körülöttük pedig település kezdett kialakulni. 1812-ben Rio Grande kerületévé nyilvánították São Francisco de Paula néven, majd 1832-ben önálló községgé alakult. Gazdasága a rabszolgamunkára támaszkodott; 1833-ban a lakosság 51%-a afrikai rabszolga volt. A charque jelentős jövedelmet biztosított, a charqueadorok pedig villákat építettek és támogatták az oktatást és a kultúrát. 1834-ben nyílt meg az Április 7. színház (Theatro Sete de Abril).

1835-ben községközpontja városi (cidade) jogokat kapott, neve pedig Pelotasra módosult (a név a parafából és cserzett bőrből készült csónakokra utal, melyeket a vízen való átkeléshez használtak). A Farroupilha-felkelés során a gaúchók egyik fő támaszpontja volt. A települést többször elfoglalták a császáriak, majd visszafoglalták a lázadók; lakossága elmenekült. A harcok után Pelotas fejlődésnek indult, a 19. század második felében aranykorát élte. Kórház majd árucsarnok létesült, a charqueval való kereskedelem következtében (ekkor már több, mint 40 charqueda üzemelt) a város meggazdagodott, kultúrája virágzott, és az állam leginkább arisztokratikus településének tartották. Fesztiválokat tartottak, fellendült az édességek készítése, nagy szerepet kapott a festészet és a zene. Egyeteme 1883-ban létesült. 1893–1895 között az úgynevezett föderalista lázadások egyik központja volt.

A 20. század elején gazdasága kibővült; a mészárszékeken kívül ültetvényeket is létrehoztak (rizs, gyümölcsök). A portugálok mellett német és francia bevándorlók is letelepedtek. A város töretlenül fejlődött; bank alakult, csatornarendszer épült, sportklubok létesültek, további oktatási intézményeket alapítottak. 1909-ben a Compagnie Française du Port de Rio Grande do Sul gránitbányát nyitott Capão do Leão kerületben, amely hozzájárult a hely gazdasági fejlődéséhez. A 21. században oktatási központ; öt felsőoktatási intézménnyel és négy műszaki iskolával rendelkezik, huszonhárom múzeuma, két színháza, egy nyilvános könyvtára van. A városban kikötő és repülőtér is működik.